A nád dala

Fotózásunk után, a Balaton-felvidékről hazafele menet azon gondolkoztunk Ritával, aki amúgy a koncepcióért, dekorért és a virágokért volt felelős, hogy nevet kéne adni ennek a projektnek. Jött tőle az ötlet, hogy mi lenne, ha verscímekben gondolkodnánk. Pár nappal később eszembe jutott az egyik kedvenc költőm, Szabó Lőrinc, és ezer szállal való kötődése a Balatonhoz. Írásaihoz folyamatos ihletet nyújtott a tó, és titkos szerelme is ide kötötte. Az északi-parthoz is személyes kapcsolata fűződött, a legmeghatározóbb Tihany volt, de Ábrahámhegyen – Bernáth Aurél képzőművész villájában – is sokat alkotott, illetve a fotózásunk helyszíne, egy badacsonyörsi nádas is inspirálta munkájában. Fellapoztam az otthon megtalálható köteteimet és így bukkantam rá a Kisörsi nádas című versére, mely így kezdődik: “A nád dala!” Tökéletes. Meg is van a cím.

Fotózásunkat a klasszikus modernség jellemzi, de mellette a romantikus jegyek is megjelennek. Nem követve a konvencionális esküvői formákat, törekedtünk létrehozni valami különlegeset, időtlent, és ha valaki 20 év múlva nézné meg a képeket, szeretnénk, ha akkor is lenne létjogosultsága a sorozatnak.